Andalúzia XIII. - Dehesa de Abajo
2019. július 26.
Sevillától délkeletre egészen az óceánig mezőgazdasági területek és természetes tájak találhatóak, amelyek számos állatnak, elsősorban madaraknak adnak otthont. Több védett terület is látogatható, ilyen például a Dehesa de Abajo. Már az odavezető úton is rengeteg gólyát, kócsagot és más madarat láttunk, többek között a környező rizsföldek között vezető csatornák mentén. Található itt egy látogatóközpont, ami azonban meglehetősen kihalt volt. A fő látványosság Európa legnagyobb fehér gólya kolóniája, bár mostanra már kirepültek a fiókák, a madarak pedig szétszéledtek a környéken. Azért így is sokat lehetett látni, csak a fészkek voltak nagyrészt üresek.
A területen található egy lagúna, amelynek partján két megfigyelőkunyhó van kialakítva. Innen szinte testközelből figyelhetjük a tóban táplálkozó vízimadarakat.
A parton egy karámban marhacsorda legelt. A madarak fehér vagy épp fekete csoportjai már messziről láthatóak. Itt is vannak flamingók, bár kisebb számban, mint a korábban látott lagúnában.
A fekete gázlómadarak batlák, az egyik kunyhóból közelebbről is látható egy kisebb csoport.
Láthatunk még jó néhány gólyatöcsöt és más parti madarat is a sekély vízben sétálva.
 |
| Jobbra gólyatöcs, balról a második erdei cankó, és öt kis lile |
A nádasban néhány aranysárga madarat is sikerül felfedezni. Mint kiderült, Napóleon-szövőmadárról van szó. A faj a Szaharától délre őshonos, de díszmadárként is tartják, valószínűleg elszabadult vagy betelepített példányok lehettek.
Felettünk hol gólyák, hol ragadozó madarak keringenek. Utóbbiak barna vörös kányák.
A tótól távolabb a táj meglehetősen kopár, de a kiszáradt növények között rengeteg a piros és sárga szitakötő.
Végül egy rövid videó a vízimadarakról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése