Apajpuszta

2019. szeptember 14.

Apaj település Budapesttől nem messze délre található, a Felső-Kiskunsági-pusztán. Az itt található szikes puszta a Kiskunsági Nemzeti Park védett területe. A Réce tanösvény jó 1 km hosszan mutatja be a környék élővilágát. Első és utolsó állomásánál egy-egy kilátó is található. A tanösvény kicsit elhanyagolt képet mutatott, a táblák kifakultak, a szemetesek tele voltak. Az ismertető szerint az első állomásnál vizes élőhelyet mutatnak be, de most teljesen ki volt száradva a terület.

Az ősz közeledtét jelzi, hogy érik a csipkebogyó, de azért még nyílik néhány késői is virág, amelyeket lepkék látogatnak.

A tanösvényhez közeledve feltűnő volt a mezőn vadászó sok vörös vércse. Egyikük nem sokkal a kocsi előtt szállt le az útra, bár megközelíteni nem engedte magát. A bozótosban verebek csiripeltek, az égen időnként egy-egy csapat madár húzott el. A lenti képen - ha minden igaz - bíbicek láthatók.

Ettől eltekintve, talán a nyárias melegnek köszönhetően, eléggé kihalt volt a táj, néha a távolban volt egy kis mozgás.

A szikes pusztán kívül a környéken halastavak is találhatók, amelyek számos madárnak biztosítanak élőhelyet. A megtalálásuk viszont nem volt egyszerű, ahol a navigáció szerint le kellett volna fordulni, nem volt semmi, csak lekerített puszta. Ezután a másik irányból próbálkoztam, ahol egy hatalmas pocsolya foglalta el a bevezető utat. Gyalog nekiindulva kiderült, hogy a földút először kocsinyommá változik, majd el is tűnik a szántóföldek között. Itt mindenfelé a sziki őszirózsa lila virágai nyíltak, rajtuk színben passzoló lepkékkel.

Itt már nádfoltokat is lehetett látni, a magasban pedig vízhez kötődő madarak szálltak: rétisasok keringtek és két nagy kócsag mutatott be szinkronrepülést. Az égen ekkorra sötét felhők gyűltek, így a képek is ennek megfelelően eléggé szürkék lettek sajnos.

Harmadszorra végül sikerült vizes területet találni, az út csatornák között vezetett, ahol szürke gémek vadásztak nagy számban.

Végül sikerült találni egy halastavat, de az út kerítésben, villanypásztorban ért véget és a tavat többméteres nád vette körbe, így végül innen visszafordultam. Itthon jobban megnézve a térképet, valószínűleg nem kellett volna lekanyarodni az utolsó kereszteződésnél, hanem beljebb haladni tovább a pusztában.

Egy ragadozó, valószínűleg rétihéja a nád felett