Szlovénia IV. - Skocjan-barlang és Lipica

Szlovénia két híres barlangja, a Postojna és a Skocjan közül mi utóbbit látogattuk meg. Mivel Bledtől jó másfél órányi (közel 130 km) autózásra esik, így aznapra ütemeztük be, amikor a nyaralás második részére átmentünk az Isztriára, hiszen így útba is esett, csak pár percnyire van az autópályától.

A Skocjan-barlangrendszer 1986 óta a Világörökség része. Látogatása vezetett túrák formájában lehetséges, amelyek óránként indulnak a látogatóközponttól. Mikor odaértünk, épp elment egy csoport, de mivel közel háromnegyed órát kellett sorban állni a jegyért, végülis nem kellett sokat várni az indulásra. Két szakaszra válthatunk külön-külön vagy kombinált jegyet, de a második szakasz nem tűnt túlságosan különbözőnek az elsőtől, ezért azt inkább kihagytuk. A jegypénztárnál van mellékhelyiség, étterem, és egy kis múzeum is, ahol megnézhetjük például a terület makettjét is:

Innen egy kis séta a bejárat, ahol kisebb csoportokra osztottak minket, és megkezdődött a túravezetés. Bent a barlangban nem szabad fotózni, de nincs is nagyon értelme. Az első rész az ún. Csendes-barlang, ami klasszikus cseppkőbarlang, álló és függő cseppkövekkel. Ezután a Reka folyó kanyonjába érünk. A folyó a föld alatt, egy keskeny hasadékban folyik, föld alatti Grand Canyon-ként is szokták emlegetni. A leglátványosabb része a folyó felett kb. 40 méter magasban húzódó híd. Nyáron elég alacsony a vízállás, de áradáskor akár 100 méterrel is magasabb lehet, elárasztva a járatokat. A barlangban denevérek is élnek, egyes helyeken lehetett hallani a "cincogásukat".

A túra egy nagy hasadéknál, barlang természetes bejáratánál ér véget.

A kijárattól több lehetőség van: folytatható a barlanglátogatás a második szakasszal, lifttel vissza lehet térni a látogatóközponthoz, vagy tehetünk egy sétát a víznyelő körül.

Mi utóbbi opciót választottuk, így a sziklafalak között sétálva, majd jó néhány lépcsőt megmászva értük el a kiindulópontot. A sziklák között havasi sarlósfecskéket lehet látni és hallani.

A víznyelő aljában kisebb vízeséseket is lehet látni.

A barlang után a lipicai ménest látogattuk meg, amely onnan csak néhány kilométerre található, az olasz határ közelében. A barlangnál kaptunk egy kupont, amivel néhány euró kedvezményt kaptunk a ménes látogatásához. A terület egyénileg is bejárható, de érdemes a több nyelven induló vezetések egyikéhez csatlakozni, amely során elmesélik a gazdaság történetét és a lovak jellemzőit, kiképzésük módját.

A hírneves fehér lipicai lovak sötét színben látják meg a napvilágot, szőrük az éves vedlések során válik egy világosabbá... kivéve, amikor a gének játéka következtében felnőtt korukban is sötét marad.

A csődöröket elkülönítve, külön boxokban tartják, több istállóépületben elhelyezve. Ezek közül az egyik több száz éves, boltozatos épület, kellemes klímával.

A fiatal kancák, valamint a csikók és anyjuk (idén harmincan születtek a gazdaságban) a tágas legelőkön töltik a nap nagy részét. A csikókat épp ottjártunkkor terelték vissza az istállóba.